a másik oldal igazságával is. Még a 90-es évek közepén voltam vállalkozó én is, több évig. Ha minden bevételemet tisztességesen leadózom, a jövedelmem 78%-a szállt volna el, mint a szél. Muszáj volt ügyeskedni, mert épp csak a megélhetésre és a vállalkozás-fejlesztésre nem jutott volna öt forint sem. És gyanítom, ma sem jobb a helyzet, legalábbis sűrűn olvasom a hírekben a bedőlt, kényszerfelszámolt vállalkozások mutatószámát. Kis- és közepes vállalkozónak lenni mindig is szívás volt ezen az éghajlaton, nagyjából a rendszerváltás óta. Csalni kénytelen az is, aki a piramis alján próbál céget építeni, és csalnak a feje felett sok emelettel is azok a döntéshozók, akiktől a saját és a vállalkozása léte függ. És mindkettő a másikra mutogat, rá hivatkozva menti saját simlisségét. De amíg Átlag Polgár kényszerhelyzetben van, mert futtatnia kell a cégét bármi áron, ha etetni akarja a családot, és az alkalmazottak családját, iskoláztatni a gyerekeit, tartalékot képezni, addig a döntéshozók hozzáállása lehetne az is, hogy Átlag Polgárt megfizethető adó- és járulékteher – mondjuk 70-30 az ő javára – hagyja élni, termelni, fejleszteni, alkotni. De itt valahogy, tök függetlenül attól, épp milyen színű párt többségi kormánya települt a fejünkre, sosem az volt a cél, hogy a nagy egész működőképes legyen. Rövidtávú kormányprogramok, rövidtávú célok, rövidlátás. Nagyjából addig terjed térben és időben, amíg belefér a saját hasznuk, saját érdekük, maximum a tágabb családjuk helyzetbe hozása. Könnyű lenne ezt arra fogni, hogy kis ország – kis formátumú vezetők, csak akkor ne nézzünk távolabb a határainknál, mert kiveri a szemünket jó néhány hely, ami nálunk is kisebb foltot hagy a világtérképen, mégis élhető környezetet tud produkálni.
Nálunk nem terem déligyümölcs, kávé, kakaóbab, nyersolaj, és nem teremnek államférfiak sem. Államnő meg végképp nem, mert azt csírájában vagdossák le. Nálunk csak politikusok vannak, ameddig a szem ellát. Meg pártfegyelem. Meg átgondolatlan intézkedések, aztán magyarázás. Meg néma menekülés riporterek előtt a tisztelt ház folyosóján. Vagy foghegyről odavetett tőmondatok. Nulla érvkészség, de toronymagas sértődési hajlam, primitív kommunikáció, egetverő arrogancia. És ipari méretű lopás. Már huszonhét éve.
És semmi, a világon semmi jele nincs annak, hogy ez valaha jobb lesz.
Tudod mit? Inkább főzzünk.
A mai recept karfiol krémleves. Átmelegít, és nem hízlal (ha nem eszel mellé sajtos pirítóst, mint én).
Vettem egy kis fej karfiolt, szétszedtem.
Megpucoltam két közepes krumplit, két nagyobb fej hagymát. Az előbbit kis kockákra, a hagymát nagyobb kockákra vágtam. Felolvasztottam egy ötdekás vajat a fazékban, rászórtam a krumplit és a hagymát, megsóztam, majd lefedtem, hadd párolódjon. Két gerezd fokhagymát apróra vágtam, rádobtam azt is. Mielőtt lesült volna (nagyjából 10 perc), kis vizet öntöttem rá, és pároltam tovább.
Mikor a krumpli és a hagyma már majdnem szétfőtt, lehúztam a tűzről, és a nyeles krumplinyomóval összetörtem az egészet. (Használhatsz botmixert is, én lusta voltam elővenni, pláne utána elmosogatni.) Visszatettem a fazekat a lángra, rászórtam az alapra egy csapott evőkanálnyi lisztet, kicsit pirítottam, majd felöntöttem alaplével. (Persze csak nagyzolok, melyik dolgozó nőnél van otthon házilag készített alaplé? Szimplán belehajítottam egy bögrébe egy leveskockát, és beküldtem a mikróba 2,5 percre.) Jól elkevertem, beletettem a karfiolrózsákat, nagyobbra vettem a lángot forrásig, utána takarékon 20 percig főztem az egészet. Egy kis sót még elbírt, és tekertem bele borsot is.
Nem tudom, te hogy vagy vele, én igazából nem rajongok a karfiol kesernyés-vad ízéért. Viszont szeretem a pikáns ízeket, különösen levesben, ezért fogtam egy citromot, és a héjából reszeltem a levesbe. Először csak keveset mertem, de ahogy belefőtt és átrendezte az ízeket, egyre bátrabban reszeltem, majdnem az egész citrom héját. Lágyította a karfiol ízét, de nem tette savanyúvá a levest.
A végén egy kis doboz 20%-os főzőtejszínt kevertem bele, de csak miután lehúztam a tűzről, és megszűnt a bugyogás.
Viszont a végén csak elő kellett vennem a nyavalyás botmixert. Simára kevertem az egészet, majd sütöttem hozzá Cheddar sajtos pirítóst. Azért pont azt, mert az volt a hűtőben. Egyébként majdnem mindegy, milyen sajtot teszel rá.
Jó étvágyat. És jó éjt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: