Úgy értem, önszántadból (smiley). Én egy időben szinte rákaptam. Ingyenes, és nagyon szórakoztató elfoglaltság hallgatóságként beülni akár büntetős, akár polgáris ügyre. Mindegyik más-más szempontból érdekes. Ha rákérdezne a bíró, mifenét keresel ott, mondd nyugodtan, hogy píécsdízel szociológiából, ehhez gyűjtesz háttéranyagot. Ja, legyen nálad jegyzettömb és toll, a hihetőség kedvéért. Időnként rajzolgass bele valamit, hogy úgy tűnjön, buzgón jegyzetelsz.
Na szóval, beültem néhány, a büntetési tételek alján kullogó ittas járművezetéstől kezdve az életfogytos emberölésig terjedő tárgyalásra. Tudod, mi volt a leginkább közös ezekben? Elsőként az, hogy az elkövetők elsöprő többsége férfi, legyen szó a „bepiálva is jobban vezetek, mint Schumaher”-től a „leszurkáltam az asszonyt, mert azt merte mondani, hogy kicsi a pöcsöm” verzióig. A felmérés nyilván nem reprezentatív, mivel csak én követtem el. A másik – az előbbivel ellentétben tényleg – mellbevágó felfedezésem az volt, hogy szemben a médiában rengetegszer nyíltan kimondott, vagy csak sugallmazott előítélettel, baromira az látszik, hogy az elkövetők bizony fele-fele arányban fehérek és romák. Tudod, miben van különbség? A bűncselekmények fajtájában. Míg a romáknál túltengenek a megélhetési: lopás, rablás, kifosztás, és az indulat-cselekmények: testi sértés, garázdaság, addig a kaukázusiaknál inkább az úgynevezett „fehérgalléros” bűnözés gyakoribb: sikkasztás, csalás, adócsalás, egyszóval azok, amikhez gógyi kell.
Ebből a típusból lett örök, megunhatatlan kedvencem a Vállalkozó. Így, nagybetűvel. Teljesen mindegy, hogy a Nevenincs Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tetovált, kilós fehérarany lánccal terhelt nyakú, télen-nyáron bőrdzsekiben és dinnyepózban közlekedő (tudod, mikor úgy tartja el a karjait a testétől, mintha mindkettő alatt egy-egy tíz kilós dinnyét hordozna) ügyvezetője, vagy a Nagybantolom Zrt. méretre szabott öltönyös, fodrászolt-kozmetikázott-manikűrözött, cizellált modorú vezérigazgatója. Ez bizony egy és ugyanaz a típus. Ez leginkább akkor derül ki, amikor rákérdeznek a személyi körülményeikre. Nevenincs ilyenkor ugyanazt nyilatkozza, mint Nagybantolom: vagyontalan, jövedelme pedig a mindenkori minimálbér. Ha a bíró elég karakán, és rákérdez, hogy és az mennyi?, hamar kiderül, hogy annyi fáradságot sem vett a parasztja, hogy fél perc alatt kiguglizza a számot, így aztán vörösödő fejjel benyögi, hogy azt nem tudja. Aztán szép lassan kiderül az is, hogy van három gyereke, az asszony GYES-en van éppen, amúgy háztartásbeli, jelzáloggal terhelt családi házban laknak, és két lízingelt autót is fizetnek. Minimálbérből, GYES-ből és családi pótlékból, ja.
Hogy miért mesélem ezt neked? Mondtam a legelején – a halmozottan hátrányos helyzet egyik elemeként –, hogy közalkalmazott vagyok. A ma, és már hosszú évek óta divatos közfelfogás szerint az állam testén élősködő, improduktív ingyenélő. Ezt nem olyan régen a tévén keresztül is volt szíves beleközölni az arcomba az a jóképű, snájdig miniszter, aki a közszféra létszámának radikális csökkentéséről szíveskedett éppen sajttájékoztatni. Egyem meg a letörölhetetlen mosolyát! Jó, nem ezekkel a szavakkal mondta. De ez nem változtat a dolog velején. Immár kormányzati szinten is divatos és kimondható felfogás az, hogy a jórészt nőkből álló, alulfizetett, rommá adóztatott, az alapfokú matematikához és egyéb fizikai törvényszerűségekhez – úgymint rezsi, élelmiszerárak, gyereknevelés és iskoláztatás, ruházkodás, lakhatás költségei – igazodó bérről generációk óta nem is álmodó, ámde legalább megvetett és lenézett kulimunka művelői felesleges, a PRODUKTÍV vállalkozások által véres verítékkel előállított GDP-t szipolyozó, haszontalan vámpírok.
Tudod, ezzel szemben az van, hogy az én vámpírjövedelmem mindenkor az utolsó fillérig nyomon követhető, szemben azzal, hogy igen nagy százalékban Nevenincs és Nagybantolom adóbevallásában pont az az összeg szerepel, amivel lecsekkolta a födém teherbírását a tárgyalásán. És nagy összegben le merem fogadni, hogy egyszer sem fordul meg a fejében, hogy gazdasági bedőlés esetén az első, aki ellátás nélkül marad, a GYES-en lévő, babázó felesége lesz, meg a nyugdíjas közalkalmazott édesanyja. Akinek mellesleg az utolsó tíz, munkában töltött évében a „járni járna, csak nem jut” elv alapján nem volt fizetésemelése. Mert a kisfia megoldotta az életkéjét okosba. De persze az is a kisfia lesz, aki ennek bekövetkezésekor habzó szájjal szidja majd a kormány qrva édesanyját, mert mégis hogy képzeli, hogy nem fizeti ki azt, ami jár?!
És tudod, mégiscsak az van, hogy Nevenincs és Nagybantolom ebben a hímek uralta – úgy is néz ki – világban abszolút elfogadottan nézheti semmibe azokat a nőket, akik elkészítik a személyi igazolványát, útlevelét, intézik az adóbevallását, tanítják a gyerekeit, hozzák-viszik a postáját, kiviszik a meleg ebédet a nyugdíjas mamájának, leolvassák a gáz- és villanyóráját, kezelik a folyószámláját, takarítják az irodáját, és sorolhatnám estig. Ha pedig elég magasra jutott, akkor Örökmosolyú Miniszter úrként erősíthet meg sok-sok produktív, látástól mikulásig GDP-t termelő férfit abban, hogy teljes joggal bánik alacsonyabb rendű lényként ezekkel a vaginával született szipolyokkal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: